Leírás
A Casino dei Nobili a 18. század közepén épült, hogy az arisztokrácia szórakozását szolgálja. Pisa és a San Giuliano-fürdők ezekben az években nemzetközi hírű turistacélpontnak számítottak. A nemesek és számos külföldi vendégük gyönyörűségére táncmulatságokat, játékesteket, villás reggeliket és szalonbeszélgetéseket rendeztek, ezek azonban megterhelték a családok magánvagyonát. Hogy rangjukhoz méltóbban eleget tehessenek kötelezettségeiknek, a nemesek úgy döntöttek, hogy saját költségükön közösségi intézményt emelnek, amelynek vezetésébe az egész arisztokráciát bevonják.
A Ponte di Mezzo terén álló épület, amely a nicosiai szerzetesekhez tartozott, tökéletes volt erre a célra, ezért átadták a nemeseknek, és 1754-ben megnyitották. Belépni csak szűk körnek lehetett: nemes uraknak, hölgyeknek, az uralkodók szolgálatában álló katonatiszteknek és külföldieknek. Utóbbiakat olyasvalakinek kellett kísérnie, aki kezeskedett érte, hogy az illető az arisztokrácia elitjéhez tartozik.
A Casino válogatott, kozmopolita társaság találkozóhelye volt, az illemszabályok megszegése azonban nem volt ritka. A szerencsejáték még a legfinomabb lovagok kedélyét is felhevíthette, és viszályokat szülhetett, ezért a belépés kifejezett feltétele volt, hogy valaki a nemesi réteghez méltó magatartást tanúsítson. Az intézmény válsága a napóleoni korszakban kezdődött, amikor megnyíltak a Stanze Civiche, vagyis az a magán, polgári társaság, amely a város előkelőségeit különösebb társadalmi különbségtétel nélkül fogadta be.
A Casino dei Nobili hanyatlása még egy ideig elhúzódott, 1852-ben azonban, miután a már korszerűtlen felvételi szempontjai miatt elnéptelenedett, eladták a Stanze Civiche társaságnak.
A Ponte di Mezzo terén álló épület, amely a nicosiai szerzetesekhez tartozott, tökéletes volt erre a célra, ezért átadták a nemeseknek, és 1754-ben megnyitották. Belépni csak szűk körnek lehetett: nemes uraknak, hölgyeknek, az uralkodók szolgálatában álló katonatiszteknek és külföldieknek. Utóbbiakat olyasvalakinek kellett kísérnie, aki kezeskedett érte, hogy az illető az arisztokrácia elitjéhez tartozik.
A Casino válogatott, kozmopolita társaság találkozóhelye volt, az illemszabályok megszegése azonban nem volt ritka. A szerencsejáték még a legfinomabb lovagok kedélyét is felhevíthette, és viszályokat szülhetett, ezért a belépés kifejezett feltétele volt, hogy valaki a nemesi réteghez méltó magatartást tanúsítson. Az intézmény válsága a napóleoni korszakban kezdődött, amikor megnyíltak a Stanze Civiche, vagyis az a magán, polgári társaság, amely a város előkelőségeit különösebb társadalmi különbségtétel nélkül fogadta be.
A Casino dei Nobili hanyatlása még egy ideig elhúzódott, 1852-ben azonban, miután a már korszerűtlen felvételi szempontjai miatt elnéptelenedett, eladták a Stanze Civiche társaságnak.