Leírás
A templom és a hozzá tartozó kolostor a bencés apácák tulajdonában állt, és 1027 körül kezdték építeni egy korábbi templom alapjaira. A templomot a következő évszázadban kibővítették, majd 1350 körül részben lebontották. Miután 1607-ben tűz pusztította, felújították, az eredeti hosszát lerövidítették, és különválasztották az apácák számára fenntartott teret a hívek részére szolgáló résztől.
A 18. század elején a templom díszítését és berendezését teljesen megújították. A legjelentősebb díszítőmunkák a Melani fivérek nevéhez fűződnek: ők festették a Szent Máté dicsőségét ábrázoló freskós boltozatot, a belső homlokzati falon látható, monokróm álszobrokat, valamint a főoltár két oldalán lévő ovális képeket, amelyek Szent Benedek halálát és Szent Benedek elragadtatását ábrázolják. A szerzetesrendek feloszlatása után a San Matteo plébániatemplom lett.
A kolostoregyüttest az évszázadok során az Arno folytonos áradásai megrongálták, ehhez járultak az utolsó világháború okozta károk (az apácatemplom freskós boltozata elpusztult).
Az 1947-ben végzett ásatásoknak köszönhetően megtalálták az eredeti templom apszisainak maradványait, nagyjából két méterrel a mai szint alatt. Kívül, a jobb oldalon, az apszistestben és a harangtoronyban is felismerhetők a román stílus formái; a San Matteo Múzeumon át pedig a középkori kerengőbe is bejuthatsz, amelyet a 16. században átalakítottak, és amely ma a múzeum épületrészeibe olvad.
A régi berendezési tárgyak közül, amelyek már nem találhatók a helyükön, meg kell említeni a 13. század elejéről származó, Christus patiens-t ábrázoló monumentális keresztet, amelyet ma a San Matteo Múzeumban őriznek. A bal oldali fal első oltárán viszont még mindig egy 13. századi feszület áll, melynek fejét egyébként újrafestették.
A 18. század elején a templom díszítését és berendezését teljesen megújították. A legjelentősebb díszítőmunkák a Melani fivérek nevéhez fűződnek: ők festették a Szent Máté dicsőségét ábrázoló freskós boltozatot, a belső homlokzati falon látható, monokróm álszobrokat, valamint a főoltár két oldalán lévő ovális képeket, amelyek Szent Benedek halálát és Szent Benedek elragadtatását ábrázolják. A szerzetesrendek feloszlatása után a San Matteo plébániatemplom lett.
A kolostoregyüttest az évszázadok során az Arno folytonos áradásai megrongálták, ehhez járultak az utolsó világháború okozta károk (az apácatemplom freskós boltozata elpusztult).
Az 1947-ben végzett ásatásoknak köszönhetően megtalálták az eredeti templom apszisainak maradványait, nagyjából két méterrel a mai szint alatt. Kívül, a jobb oldalon, az apszistestben és a harangtoronyban is felismerhetők a román stílus formái; a San Matteo Múzeumon át pedig a középkori kerengőbe is bejuthatsz, amelyet a 16. században átalakítottak, és amely ma a múzeum épületrészeibe olvad.
A régi berendezési tárgyak közül, amelyek már nem találhatók a helyükön, meg kell említeni a 13. század elejéről származó, Christus patiens-t ábrázoló monumentális keresztet, amelyet ma a San Matteo Múzeumban őriznek. A bal oldali fal első oltárán viszont még mindig egy 13. századi feszület áll, melynek fejét egyébként újrafestették.