Leírás
A San Michele degli Scalzi templom Pisa keleti részén, az Arno közelében áll: román stílusú épület márvány homlokzattal, a dóménál is jobban dőlő harangtoronnyal, és a belseje is megdőlt.
A név a gargánói Santa Maria di Pulsano szerzeteseitől ered, akiknek 1178-ban a kolostort adományozták. „Az mezítlábasok” néven ismerték őket. A talaj, amely egykor félig mocsaras terület volt, süppedős, ezért dől minden.
A befejezetlen homlokzatot a San Giuliano-i kőbányák márványa borítja, rajta öt vakárkád oszlopokon, valamint kerek ablakok (okulusz) és rombuszok. A középső kapu felett látható az 1203–1204-ből származó áldó Krisztus, szemből ábrázolva, ünnepélyesen, bizánci ízlésben. Ez másolat: az eredeti a Museo di San Matteóban található.
A harangtorony öt fokkal dől az Arno felé, vagyis jobban, mint a Pisai ferde torony. A 12. századi iszlám kerámiatálakkal díszített, ezek szintén másolatok. A három harang mozdulatlanul szólal meg, elektromos harangnyelvvel, hogy ne terheljék a szerkezetet.
Bent három hajó van nyolc boltszakasszal, román kori vagy újrahasznosított oszlopfőkkel ellátott oszlopokkal és fa fedélszékes tetővel. Érdemes megnézni a 13. századi, táblára festett, tempera és arany technikájú feszületet, valamint egy 14. századi freskó maradványait Remete Szent Onufriusszal, Szent Ilonával és egy szerzetes püspökkel.
A 18. században a templomot stukkókkal és díszítésekkel töltötték meg. A 20. század elején egy restaurálás eltávolította őket, hogy visszaadja a román kori megjelenést. Aztán jött a háború: a bombázások elvitték az egész jobb oldali hajót, az 1949-es árvíz pedig tovább rongálta.
A jobb oldali fal ma vasbeton, belső, azonos anyagú vázzal: a téglák között első pillantásra felismerhető. 1928 és 1952 között a templom előtti téren villamosvégállomás volt.
A templom évszázadok óta Szent Ubaldo kultuszához is kötődik. Ő Gubbio püspöke és védőszentje, akihez a hívek a gonosztól és a lelki szenvedésektől való szabadulásért fordulnak.
A név a gargánói Santa Maria di Pulsano szerzeteseitől ered, akiknek 1178-ban a kolostort adományozták. „Az mezítlábasok” néven ismerték őket. A talaj, amely egykor félig mocsaras terület volt, süppedős, ezért dől minden.
A befejezetlen homlokzatot a San Giuliano-i kőbányák márványa borítja, rajta öt vakárkád oszlopokon, valamint kerek ablakok (okulusz) és rombuszok. A középső kapu felett látható az 1203–1204-ből származó áldó Krisztus, szemből ábrázolva, ünnepélyesen, bizánci ízlésben. Ez másolat: az eredeti a Museo di San Matteóban található.
A harangtorony öt fokkal dől az Arno felé, vagyis jobban, mint a Pisai ferde torony. A 12. századi iszlám kerámiatálakkal díszített, ezek szintén másolatok. A három harang mozdulatlanul szólal meg, elektromos harangnyelvvel, hogy ne terheljék a szerkezetet.
Bent három hajó van nyolc boltszakasszal, román kori vagy újrahasznosított oszlopfőkkel ellátott oszlopokkal és fa fedélszékes tetővel. Érdemes megnézni a 13. századi, táblára festett, tempera és arany technikájú feszületet, valamint egy 14. századi freskó maradványait Remete Szent Onufriusszal, Szent Ilonával és egy szerzetes püspökkel.
A 18. században a templomot stukkókkal és díszítésekkel töltötték meg. A 20. század elején egy restaurálás eltávolította őket, hogy visszaadja a román kori megjelenést. Aztán jött a háború: a bombázások elvitték az egész jobb oldali hajót, az 1949-es árvíz pedig tovább rongálta.
A jobb oldali fal ma vasbeton, belső, azonos anyagú vázzal: a téglák között első pillantásra felismerhető. 1928 és 1952 között a templom előtti téren villamosvégállomás volt.
A templom évszázadok óta Szent Ubaldo kultuszához is kötődik. Ő Gubbio püspöke és védőszentje, akihez a hívek a gonosztól és a lelki szenvedésektől való szabadulásért fordulnak.