Leírás
A San Michele in Borgo román stílusú templom a Borgo Stretto utcában, Pisa belvárosának árkádsoros főutcáján. Loggiás homlokzata, háromhajós belseje és az oltár alatti kripta várja a látogatót, amelynek falain fantasztikus állatok freskói láthatók: kicsi megálló, de tele meglepetésekkel.
A homlokzat márványlapjain ma is olvashatók tizenhetedik századi feliratok. Nem imák, és nem is ajánlások: az egyetem rektorának megválasztásáról szólnak.
Az alsó rész a 13. századból, a felső, loggiás rész a 14. századból származik, pisai román stílusban, gótikus hatásokkal. A Madonnát a gyermek Jézussal ábrázoló tabernákulum, Lupo di Francesco alkotása, másolat: az eredeti a Museo di San Matteóban található.
Bent három hajó és nyolc boltszakasz fogad, a bal oldali oltárnál pedig egy Nino Pisanónak tulajdonított márvány feszület. A 18. századi főoltáron Baccio Lomi 1572 és 1574 között festett képe látható: a Madonna a gyermek Jézussal és szentekkel. A homlokzat belső oldalán egy 13. századi Szent Mihály-freskó áll.
A legszebb meglepetés az oltár alatt rejtőzik: egy 11–12. századi kripta donga- és keresztboltozatokkal, római oszlopfőkkel, valamint fantasztikus állatok freskóival, köztük egy hippogriffel, egy oroszlánnal, egy sassal és egy szárnyas tengeri lóval. Kár, hogy évek óta víz alatt áll. Elsőként 1791-ben a pisai történész, Alessandro da Morrona írta le.
A templom 1016 körül épült egy bencés kolostorral együtt, amely később a kamalduliakhoz került. A homlokzat megúszta a második világháborús bombázásokat; a kerengő és a kolostor nem, helyükön a Mattonaia épületegyüttest emelték.
A templom arculata többször változott: a középkori harangtornyot 1676-ban átalakították, a háború utáni újjáépítés pedig 1963-ban fejeződött be.
A kórusban egyébként a pisai zsinatoskodás első ülésszakait tartották, mielőtt az átköltözött a dómba. Az öt római szarkofág, amely korábban bent állt, ma a Camposantóban van, a 14. századi szószék töredékei pedig a Museo di San Matteóban.
A homlokzat márványlapjain ma is olvashatók tizenhetedik századi feliratok. Nem imák, és nem is ajánlások: az egyetem rektorának megválasztásáról szólnak.
Az alsó rész a 13. századból, a felső, loggiás rész a 14. századból származik, pisai román stílusban, gótikus hatásokkal. A Madonnát a gyermek Jézussal ábrázoló tabernákulum, Lupo di Francesco alkotása, másolat: az eredeti a Museo di San Matteóban található.
Bent három hajó és nyolc boltszakasz fogad, a bal oldali oltárnál pedig egy Nino Pisanónak tulajdonított márvány feszület. A 18. századi főoltáron Baccio Lomi 1572 és 1574 között festett képe látható: a Madonna a gyermek Jézussal és szentekkel. A homlokzat belső oldalán egy 13. századi Szent Mihály-freskó áll.
A legszebb meglepetés az oltár alatt rejtőzik: egy 11–12. századi kripta donga- és keresztboltozatokkal, római oszlopfőkkel, valamint fantasztikus állatok freskóival, köztük egy hippogriffel, egy oroszlánnal, egy sassal és egy szárnyas tengeri lóval. Kár, hogy évek óta víz alatt áll. Elsőként 1791-ben a pisai történész, Alessandro da Morrona írta le.
A templom 1016 körül épült egy bencés kolostorral együtt, amely később a kamalduliakhoz került. A homlokzat megúszta a második világháborús bombázásokat; a kerengő és a kolostor nem, helyükön a Mattonaia épületegyüttest emelték.
A templom arculata többször változott: a középkori harangtornyot 1676-ban átalakították, a háború utáni újjáépítés pedig 1963-ban fejeződött be.
A kórusban egyébként a pisai zsinatoskodás első ülésszakait tartották, mielőtt az átköltözött a dómba. Az öt római szarkofág, amely korábban bent állt, ma a Camposantóban van, a 14. századi szószék töredékei pedig a Museo di San Matteóban.