Leírás
A Szent Ranieri és Szent Leonardo-templom 1865 és 1868 között épült Paolo Folini tervei alapján, a Dóm téren álló, azonos nevű 16. századi templom helyére. Azon az utcán áll, amely a „Csodák mezejének” (Campo dei Miracoli) szépítését célzó nagyobb terv részeként jött létre; ezt Luigi Torelli prefektus indította el 1862-től. A felújítás során hozott sok döntés egyike volt egy olyan út megnyitása, amely lehetővé tette, hogy a harangtoronyhoz hátulról közelítsenek, és onnan lehessen szemügyre venni, ahol a dőlése a legnagyobb. Az új út keresztezte a via Traversát (amely az Érsekség tere felől érkezik), és éppen annak torkolatánál döntöttek úgy, hogy ide építik a San Ranierino-templomot. Az új épülethez ugyanazokat az anyagokat használták, és hasonló méreteket követtek, mint a nemrég lebontott templomnál.
A vakolt homlokzatot sarkain lizénák keretezik, felül háromszögletű oromzat zárja. Középen nyílik a kapu, fölötte kör alakú ablakkal. Az ajtó szemöldökgerendáján felirat őrzi a templom alapításának évét. A belső teret egyetlen hajó alkotja, amelyet dongaboltozat zár le; erre Raffaello Bardelli csillagos eget festett (1867–1869).
A monumentális méretű főoltár több korszak több mesterének munkája. A szobrászati díszt a firenzei Andrea Guardi készítette, akit az Opera del Duomo 1451-től szerződtetett, hogy korszerűsítse a már meglévő Szent Ranieri-oltárt; ezt a sienai Tino di Camaino (Giovanni Pisano tanítványa) alkotta a 14. század elején. A szoborműves szerkezetben őrzik A Madonna Szent Torpè-vel és Szent Leonardóval című festményt (1590–1591), amelyet a pisai Aurelio Lomi egyik legjellemzőbb művének tartanak.
A vakolt homlokzatot sarkain lizénák keretezik, felül háromszögletű oromzat zárja. Középen nyílik a kapu, fölötte kör alakú ablakkal. Az ajtó szemöldökgerendáján felirat őrzi a templom alapításának évét. A belső teret egyetlen hajó alkotja, amelyet dongaboltozat zár le; erre Raffaello Bardelli csillagos eget festett (1867–1869).
A monumentális méretű főoltár több korszak több mesterének munkája. A szobrászati díszt a firenzei Andrea Guardi készítette, akit az Opera del Duomo 1451-től szerződtetett, hogy korszerűsítse a már meglévő Szent Ranieri-oltárt; ezt a sienai Tino di Camaino (Giovanni Pisano tanítványa) alkotta a 14. század elején. A szoborműves szerkezetben őrzik A Madonna Szent Torpè-vel és Szent Leonardóval című festményt (1590–1591), amelyet a pisai Aurelio Lomi egyik legjellemzőbb művének tartanak.