Leírás
A templomot 1118 körül alapították a montecassinói bencés szerzetesek, akik 1270-ig, amikor perjelséggé vált, birtokolták. 1331-ben a domonkos apácákhoz került, akik 1336-ban a templom egy részét foglalták el, hogy ott végezzék szertartásaikat.
A rokokó stílusú homlokzatot 1770 és 1772 között Giuseppe Vaccà építette Antonio Francesco Quarantotti tervei alapján; a második szint két szélén a homlokzattal egykorú két szobor áll, Szent Domonkost és Szent Szilvesztert ábrázolva. A homlokzat központi kapuja fölött egykor álló román stílusú architráv, amelyen Konstantin és Szilveszter pápa történetei láthatók, ma a San Matteo Múzeumban található.
Az apszis még megőrizte középkori külsejét: vakárkádok és függő kisívek díszítik, és egykor 12. századi kerámiatálakat fogadott be, amelyeket ma másolatok helyettesítenek (az eredetiek szintén a San Matteo Múzeumban vannak).
A bal oldalon emelkedik a négyzet alaprajzú, téglából épült harangtorony, amelynek harangszintjét ikerablakok törik át.
1782-ben a kolostorból nemes családok lányainak nevelőintézete lett. A 19. században előbb a Szalézi Szent Ferenc-rendre bízták, majd a Belügyminisztériumhoz került, amely különféle célokra használta (börtön, diákotthon, restaurátorműhely). A templom belsejében a faragott és aranyozott famennyezet a 17. századból származik, és kilenc, Aurelio Lomi festette vászon díszíti: középen a Feltámadás, a mezőkben pedig a négy evangélista, Szent Katalin a zsarnok előtt, Szilveszter pápa, amint megkoronázza Konstantin császárt, Szent Domonkos, Szent Péter és Szent Pál, valamint a háromkirályok imádása. A templomból több középkori festmény is származik, amelyek olasz és külföldi múzeumokba kerültek; köztük a híres Szent Katalin-oltárkép történeteivel (San Matteo Múzeum), amely a legenda szerint 1235-ben jelent meg az Arno vizén, és amelyet a San Silvestro perjele halászott ki.
A rokokó stílusú homlokzatot 1770 és 1772 között Giuseppe Vaccà építette Antonio Francesco Quarantotti tervei alapján; a második szint két szélén a homlokzattal egykorú két szobor áll, Szent Domonkost és Szent Szilvesztert ábrázolva. A homlokzat központi kapuja fölött egykor álló román stílusú architráv, amelyen Konstantin és Szilveszter pápa történetei láthatók, ma a San Matteo Múzeumban található.
Az apszis még megőrizte középkori külsejét: vakárkádok és függő kisívek díszítik, és egykor 12. századi kerámiatálakat fogadott be, amelyeket ma másolatok helyettesítenek (az eredetiek szintén a San Matteo Múzeumban vannak).
A bal oldalon emelkedik a négyzet alaprajzú, téglából épült harangtorony, amelynek harangszintjét ikerablakok törik át.
1782-ben a kolostorból nemes családok lányainak nevelőintézete lett. A 19. században előbb a Szalézi Szent Ferenc-rendre bízták, majd a Belügyminisztériumhoz került, amely különféle célokra használta (börtön, diákotthon, restaurátorműhely). A templom belsejében a faragott és aranyozott famennyezet a 17. századból származik, és kilenc, Aurelio Lomi festette vászon díszíti: középen a Feltámadás, a mezőkben pedig a négy evangélista, Szent Katalin a zsarnok előtt, Szilveszter pápa, amint megkoronázza Konstantin császárt, Szent Domonkos, Szent Péter és Szent Pál, valamint a háromkirályok imádása. A templomból több középkori festmény is származik, amelyek olasz és külföldi múzeumokba kerültek; köztük a híres Szent Katalin-oltárkép történeteivel (San Matteo Múzeum), amely a legenda szerint 1235-ben jelent meg az Arno vizén, és amelyet a San Silvestro perjele halászott ki.