Leírás
A San Zeno-templom a San Zeno téren áll, Pisa központjának északkeleti sarkában, közvetlenül az azonos nevű városkapun belül. 12. századi román stílusú templom, amelyet antik anyagokból és még régebbi épületek fölé emeltek.
A középkorban ezt a környéket „alle grotte”, vagyis „a barlangoknál” néven emlegették. A „barlangok” ókori építmények maradványai voltak, talán egy római amfiteátrumé, amelyet a pisaiak építőanyag-bányaként használtak. San Zeno tele van velük: a római kori újrahasznosított elemek mindenütt szembetűnők.
A déli oldalon álló homlokzat előtt kiugró előépítmény áll nyitott tornáccal, amelyet pillérek és egy középső oszlop tart.
A homlokzatot a 20. századi restaurálás során erősen átalakították. Alul római márvány töredékek, valamint rombuszokkal és kerek ablakokkal (oculusokkal) díszített vak árkádsorok láthatók. Fölöttük kétosztatú ablakokat keretező kis ívek ismétlik ugyanezeket a kör- és rombuszmintákat.
Ne hagyd ki a homlokzatot díszítő hét, 11. századi iszlám kerámiatálat: ezek másolatok, az eredetiket a San Matteo Múzeumban őrzik. A márványból készültekből csak a kerek mélyedések láthatók.
Belül a templom három hajós, a teret váltakozó oszlopok és pillérek tagolják. Az íveket több újrafelhasznált római oszlopfő tartja. A középkori falfestményekből csak csekély maradványok maradtak. A újabb homlokzaton nagy kerek ablak (oculus) nyílik, fölötte egy 15. századi érseki címer látható.
A templomot 1029-től említik a források, egy apátsághoz tartozott, amelyet eleinte a bencések vezettek. A 12. században a kamalduli szerzetesek használták, és a 15. századig kórház állt mellette.
A falak alatt még régebbi maradványok rejtőztek. A 20. századi ásatások egy háromhajós, három apszisos épület alapjait tárták fel. E szerkezetek egyes részei beépültek a mai templomba: a legkorábbi szakasz az 1000. év előttre nyúlik vissza.
A középkorban ezt a környéket „alle grotte”, vagyis „a barlangoknál” néven emlegették. A „barlangok” ókori építmények maradványai voltak, talán egy római amfiteátrumé, amelyet a pisaiak építőanyag-bányaként használtak. San Zeno tele van velük: a római kori újrahasznosított elemek mindenütt szembetűnők.
A déli oldalon álló homlokzat előtt kiugró előépítmény áll nyitott tornáccal, amelyet pillérek és egy középső oszlop tart.
A homlokzatot a 20. századi restaurálás során erősen átalakították. Alul római márvány töredékek, valamint rombuszokkal és kerek ablakokkal (oculusokkal) díszített vak árkádsorok láthatók. Fölöttük kétosztatú ablakokat keretező kis ívek ismétlik ugyanezeket a kör- és rombuszmintákat.
Ne hagyd ki a homlokzatot díszítő hét, 11. századi iszlám kerámiatálat: ezek másolatok, az eredetiket a San Matteo Múzeumban őrzik. A márványból készültekből csak a kerek mélyedések láthatók.
Belül a templom három hajós, a teret váltakozó oszlopok és pillérek tagolják. Az íveket több újrafelhasznált római oszlopfő tartja. A középkori falfestményekből csak csekély maradványok maradtak. A újabb homlokzaton nagy kerek ablak (oculus) nyílik, fölötte egy 15. századi érseki címer látható.
A templomot 1029-től említik a források, egy apátsághoz tartozott, amelyet eleinte a bencések vezettek. A 12. században a kamalduli szerzetesek használták, és a 15. századig kórház állt mellette.
A falak alatt még régebbi maradványok rejtőztek. A 20. századi ásatások egy háromhajós, három apszisos épület alapjait tárták fel. E szerkezetek egyes részei beépültek a mai templomba: a legkorábbi szakasz az 1000. év előttre nyúlik vissza.