Leírás
A Santa Cecilia-templomot 1102-ben alapították a közeli San Michele in Borgo kamalduli szerzetesei, a Visconti család által adományozott telken, és 1107-ben Pietro püspök szentelte fel.
Az épület egyhajós alaprajzú, a harangtornya pedig „lebegve” áll a belső délnyugati sarokban: két oldalával a templom kerítőfalaira támaszkodik, a szemközti sarkot viszont egy oszlop tartja. A nyeregtetős homlokzat alsó része a főkapu szemöldökgerendájának magasságáig faragott kőtömbökből épült, a felső része téglából készült, és vakívsoros koronázópárkány zárja a timpanon párkánya alatt. A homlokzat felületét egy félköríves lunetta és egy meglehetősen átépített ikerablak tagolja, mindkettőt formázott, díszített téglák keretezik. A jobb oldalon két kis kapu, kő szemöldökgerendával és bevágott téglasávos lunettával, az épületegyüttes két különböző építési szakaszát jelzi.
Az utolsó szakasz a harangtorony befejezése volt, amely az 1230-as években készült el. Sarokpilaszterek jellemzik, az emeleteken pedig egyes és kettős, felfelé táguló ablaknyílások láthatók. Három 14. századi harangot őriz, egyiken az 1340-es évszám olvasható.
Santa Cecilia több más pisai templomhoz hasonlóan építészeti díszként helyben készült és mediterrán eredetű kerámiatálakkal van kirakva. A kerámiák sorokban futnak a homlokzat oromzati szegélyei és a déli kerítőfal mentén, keretezik a középső ikerablakot, és gazdagítják a harangtorony emeleteit elválasztó íves sorokat.
Az épületet az utolsó háború bombázásai súlyosan megrongálták, majd teljesen felújították.
Az épület egyhajós alaprajzú, a harangtornya pedig „lebegve” áll a belső délnyugati sarokban: két oldalával a templom kerítőfalaira támaszkodik, a szemközti sarkot viszont egy oszlop tartja. A nyeregtetős homlokzat alsó része a főkapu szemöldökgerendájának magasságáig faragott kőtömbökből épült, a felső része téglából készült, és vakívsoros koronázópárkány zárja a timpanon párkánya alatt. A homlokzat felületét egy félköríves lunetta és egy meglehetősen átépített ikerablak tagolja, mindkettőt formázott, díszített téglák keretezik. A jobb oldalon két kis kapu, kő szemöldökgerendával és bevágott téglasávos lunettával, az épületegyüttes két különböző építési szakaszát jelzi.
Az utolsó szakasz a harangtorony befejezése volt, amely az 1230-as években készült el. Sarokpilaszterek jellemzik, az emeleteken pedig egyes és kettős, felfelé táguló ablaknyílások láthatók. Három 14. századi harangot őriz, egyiken az 1340-es évszám olvasható.
Santa Cecilia több más pisai templomhoz hasonlóan építészeti díszként helyben készült és mediterrán eredetű kerámiatálakkal van kirakva. A kerámiák sorokban futnak a homlokzat oromzati szegélyei és a déli kerítőfal mentén, keretezik a középső ikerablakot, és gazdagítják a harangtorony emeleteit elválasztó íves sorokat.
Az épületet az utolsó háború bombázásai súlyosan megrongálták, majd teljesen felújították.