Leírás
A Fossabandi helynév – ma már „Fossabanda” – egy vízelvezető csatornára vezethető vissza: ez a középkorban a várostól északkeletre, közvetlenül a város szélén elterülő mocsaras vidék vizét vezette le. Az 1034-ben már említett árok megrendelőjéről, egy bizonyos Bandóról kapta a nevét, aki azért ásatta, hogy egészségesebbé tegye a környéket. Ebben a környezetben bukkan fel a Santa Croce-együttes, ahol 1238-ban már domonkos apácák éltek.
A 13. század folyamán a domonkos nővérek meglehetősen összetett épületegyüttest hoztak létre, amely 1297-ben a templomból és a hozzá csatlakozó kolostorból állt. A 14. században a Santa Croce apácái az egész együttest átépíttették, a munkát Bartolomeo da Cantonéra, a pisai Santa Caterina-kolostor perjelére bízva, noha 1332-től a domonkos nővérek fokozatosan átköltöztek a Szent Szilveszter-templomba és a mellette álló házakba, a Santa Crocét pedig egészen a 15. század elejéig elvonulási helyként használták.
1426-ban az együttes az obszerváns ferencesekhez került, akik átépítették. A homlokzatán oromzattal koronázott templom elé 15. századi oszlopokkal és oszlopfőkkel díszített előcsarnokot emeltek. A templom déli oldalához több szakaszban kerengőt építettek, amely végül négyszárnyú, emeleti loggiával övezett udvarrá formálódott. A lunettában 16. századi freskók nyomai láthatók.
A templomban néhány 17. századi vászonkép is található, ám különösen figyelemre méltó a portugál Alvaro Pirez di Evora – aki a 15. század első évtizedeiben Pisában dolgozott – nagyméretű, aranyalapú táblaképe, a Madonna a gyermekkel és zenélő angyalokkal. Az előcsarnokban, a templomban és a kerengőben számos, különböző korokból származó feliratos kőtábla maradt fenn.
A kolostor épületei ma szállodaként működnek.
A 13. század folyamán a domonkos nővérek meglehetősen összetett épületegyüttest hoztak létre, amely 1297-ben a templomból és a hozzá csatlakozó kolostorból állt. A 14. században a Santa Croce apácái az egész együttest átépíttették, a munkát Bartolomeo da Cantonéra, a pisai Santa Caterina-kolostor perjelére bízva, noha 1332-től a domonkos nővérek fokozatosan átköltöztek a Szent Szilveszter-templomba és a mellette álló házakba, a Santa Crocét pedig egészen a 15. század elejéig elvonulási helyként használták.
1426-ban az együttes az obszerváns ferencesekhez került, akik átépítették. A homlokzatán oromzattal koronázott templom elé 15. századi oszlopokkal és oszlopfőkkel díszített előcsarnokot emeltek. A templom déli oldalához több szakaszban kerengőt építettek, amely végül négyszárnyú, emeleti loggiával övezett udvarrá formálódott. A lunettában 16. századi freskók nyomai láthatók.
A templomban néhány 17. századi vászonkép is található, ám különösen figyelemre méltó a portugál Alvaro Pirez di Evora – aki a 15. század első évtizedeiben Pisában dolgozott – nagyméretű, aranyalapú táblaképe, a Madonna a gyermekkel és zenélő angyalokkal. Az előcsarnokban, a templomban és a kerengőben számos, különböző korokból származó feliratos kőtábla maradt fenn.
A kolostor épületei ma szállodaként működnek.