Leírás
A templomot és a hozzá tartozó kolostort 1407-től kezdték építeni a pugnanói Szent Pál-kolostorból (San Paolo di Pugnano, Pisa közelében) származó bencés apácák. Ők 1275-ben a Sant'Anna al Renaio-kolostorba költöztek, végül pedig a barbaricinai Santa Maria-kolostorba.
Az 1427-ben felszentelt templomot a 16. század elején Girolamo Ammannati restaurálta, majd 1584-ben nyitották meg újra az istentisztelet számára. Az épületet 1741 és 1747 között teljesen átépítették, ekkor nyerte el mai külsejét; az átalakítást a pisai Giuseppe és Francesco Melani testvérek, építészek és festők végezték. A kolostort 1786-ban megszüntették, 1809-ben leánynevelő intézetté alakították, 1987 óta pedig a Sant'Anna egyetemi és posztgraduális képzést nyújtó főiskola (Scuola superiore di studi universitari e di perfezionamento) székhelye.
A homlokzat néhány egyszerű építészeti és díszítőelemre épül: stukkóból készült oszlopfőkre és párkányra, a két végén vázákkal díszített timpanonra, márvány kapuzatra és a fölötte nyíló ablakra. Téglából épült, sátortetős harangtorony tartozik hozzá.
A belső tér egyhajós, előtte négy oszlopra támaszkodó, keresztboltozatos előcsarnok áll. Fölötte található az orgona, amelyet Nicodemo Agati készített 1850-ben. A falakon stukkókeretes ablakok és tizenkét, szintén fehér stukkóból készült mezőbe foglalt dombormű látható, amelyek szenteket és prófétákat ábrázolnak. Ezeket Giovanni Frullani készítette 1747-ben, ahogy a többi díszítést is.
A falak mentén négy mellékoltár áll, 1740 körül készítette őket Andrea Vaccà, korabeli festményekkel. Pompás a stukkóból és márványból épült főoltár, a timpanon tetején angyalokkal. Azért építették, hogy befogadja a 14. század első feléből származó, burgundiai iskolához tartozó nagy fa feszületet, amely a pisai dómból került ide, ma pedig a Dómmúzeumban (Museo dell'Opera del Duomo) látható.
Az 1427-ben felszentelt templomot a 16. század elején Girolamo Ammannati restaurálta, majd 1584-ben nyitották meg újra az istentisztelet számára. Az épületet 1741 és 1747 között teljesen átépítették, ekkor nyerte el mai külsejét; az átalakítást a pisai Giuseppe és Francesco Melani testvérek, építészek és festők végezték. A kolostort 1786-ban megszüntették, 1809-ben leánynevelő intézetté alakították, 1987 óta pedig a Sant'Anna egyetemi és posztgraduális képzést nyújtó főiskola (Scuola superiore di studi universitari e di perfezionamento) székhelye.
A homlokzat néhány egyszerű építészeti és díszítőelemre épül: stukkóból készült oszlopfőkre és párkányra, a két végén vázákkal díszített timpanonra, márvány kapuzatra és a fölötte nyíló ablakra. Téglából épült, sátortetős harangtorony tartozik hozzá.
A belső tér egyhajós, előtte négy oszlopra támaszkodó, keresztboltozatos előcsarnok áll. Fölötte található az orgona, amelyet Nicodemo Agati készített 1850-ben. A falakon stukkókeretes ablakok és tizenkét, szintén fehér stukkóból készült mezőbe foglalt dombormű látható, amelyek szenteket és prófétákat ábrázolnak. Ezeket Giovanni Frullani készítette 1747-ben, ahogy a többi díszítést is.
A falak mentén négy mellékoltár áll, 1740 körül készítette őket Andrea Vaccà, korabeli festményekkel. Pompás a stukkóból és márványból épült főoltár, a timpanon tetején angyalokkal. Azért építették, hogy befogadja a 14. század első feléből származó, burgundiai iskolához tartozó nagy fa feszületet, amely a pisai dómból került ide, ma pedig a Dómmúzeumban (Museo dell'Opera del Duomo) látható.