Leírás
A San Francesco-templom Pisa második legnagyobb temploma a dóm után. Az azonos nevű téren áll, kolostorudvarával együtt, és a ferences egyhajós építészet kiváló példája.
A legmegragadóbb a főhajó, amely 18 méter széles, a kereszthajó közelében pedig akár 22 méteres is, így a toszkán templomok egyik legszélesebbje. Fölötte látszanak a faszerkezetes fedélszék gerendái.
A harangtorony merész építmény: belül két oldalról konzolokon nyugszik. A San Giuliano-márvány homlokzat építését a XIV. században kezdték el, és csak 1603-ban, a Mediciek korában fejezték be.
Ne hagyd ki a káptalanterem Niccolò di Pietro Gerini által festett freskóit (1392), sem a sekrestye Taddeo di Bartolo-féle falfestményeit (1397)! Ma is nagyon kifejezőek, még ha nem is tökéletesen épek.
Az ellenreformáció kori oltárokon az akkori legjobb toszkán művészek nagy vásznai láthatók, például Cigoli Születése és Ventura Salimbeni Mennybevitele. A gazdag XIV. századi freskókból csak töredékek és szinopiák maradtak.
Itt nyugszik Ugolino della Gherardesca gróf fiaival és unokáival együtt: Dante szerint ők haltak éhen a toronyban. Ugolinót áruló lévén a kolostorudvarban helyezték el, a nagy családi síremlékön kívül.
Állítólagos maradványait csak a XX. század elején vitték át a templom belsejében lévő kápolnába, miután a nagy családi síremléket szétszedték, darabjait pedig különböző helyekre vitték.
Aztán a templom szinte mindent elveszített. A napóleoni fosztogatások a Louvre-ba vitték Cimabue Maestàját, Giotto Szent Ferenc stigmatizációját és Benozzo Gozzoli egyik festményét. Az egyetlen megmenekült oltárkép, Giunta Pisanóé, ma a San Matteo Múzeumban van.
1863-ban a templomot megfosztották felszentelésétől, laktanya, majd raktár lett belőle. 1901-ben nyitott meg újra az istentisztelet számára, a Galileo Chini és Francesco Mossmeyer tervezte új ólomüveg ablakokkal, egy polgári bizottságnak köszönhetően.
A legmegragadóbb a főhajó, amely 18 méter széles, a kereszthajó közelében pedig akár 22 méteres is, így a toszkán templomok egyik legszélesebbje. Fölötte látszanak a faszerkezetes fedélszék gerendái.
A harangtorony merész építmény: belül két oldalról konzolokon nyugszik. A San Giuliano-márvány homlokzat építését a XIV. században kezdték el, és csak 1603-ban, a Mediciek korában fejezték be.
Ne hagyd ki a káptalanterem Niccolò di Pietro Gerini által festett freskóit (1392), sem a sekrestye Taddeo di Bartolo-féle falfestményeit (1397)! Ma is nagyon kifejezőek, még ha nem is tökéletesen épek.
Az ellenreformáció kori oltárokon az akkori legjobb toszkán művészek nagy vásznai láthatók, például Cigoli Születése és Ventura Salimbeni Mennybevitele. A gazdag XIV. századi freskókból csak töredékek és szinopiák maradtak.
Itt nyugszik Ugolino della Gherardesca gróf fiaival és unokáival együtt: Dante szerint ők haltak éhen a toronyban. Ugolinót áruló lévén a kolostorudvarban helyezték el, a nagy családi síremlékön kívül.
Állítólagos maradványait csak a XX. század elején vitték át a templom belsejében lévő kápolnába, miután a nagy családi síremléket szétszedték, darabjait pedig különböző helyekre vitték.
Aztán a templom szinte mindent elveszített. A napóleoni fosztogatások a Louvre-ba vitték Cimabue Maestàját, Giotto Szent Ferenc stigmatizációját és Benozzo Gozzoli egyik festményét. Az egyetlen megmenekült oltárkép, Giunta Pisanóé, ma a San Matteo Múzeumban van.
1863-ban a templomot megfosztották felszentelésétől, laktanya, majd raktár lett belőle. 1901-ben nyitott meg újra az istentisztelet számára, a Galileo Chini és Francesco Mossmeyer tervezte új ólomüveg ablakokkal, egy polgári bizottságnak köszönhetően.