Leírás
A Szent Bernát-templom a 15. században épült az egykori osnellói kórház helyén, amely alapítójáról kapta a nevét, és amelyet először 1189-ben említenek. A zarándokok és vándorok befogadására szolgáló épület a város ezen részének egyik legrégebbi útja mentén állt, a mai via Pietro Gori mentén, amelyet egykor Carraia Minucioliként, majd Carraia Gonnelle-ként ismertek.
Az első, középkori épületet a 13. század közepén lerombolták, majd 1401-ben újjáépítették, és egyesítették a ciszterci apácák Szent Bernát-kolostorával. 1444-ben az apácák az egész szakrális épületet újjáépítették, de később is számos felújításon esett át. 1616-ban megemelték az épületet és a belső padlót, a 18. század közepén pedig a templomot ismét átalakították, így nyerte el mai arányait. A templom egészen a 19. század elejéig a ciszterci apácáké volt, amikor a rendet feloszlatták, ők pedig a Szent Szilveszter-templomba költöztek.
Az épület nyeregtetős homlokzata téglából épült, oldalpillérekkel és főkapuval, amely fölött nagy ablak nyílik; ezek a 17. századi átalakítások eredményei. A bal oldali külső fal ívei és befalazott ablakai valószínűleg a 15. századi építési szakaszból származnak. A késő középkori kórházhoz tartozó, téglaívekkel épült további épületek a via San Bernardón és a vicolo Scaramuccin is felismerhetők.
A belső teret a barokk díszítés megmaradt részei jellemzik: Antonio Ferri aranyozott stukkói, valamint Tommaso Tommasi freskói a boltozatokon, amelyek Szent Bernát történeteit ábrázolják. A falakon, értékes stukkókeretekben két freskó látható, amelyeket G. Battista Tempesti festett a 18. század közepén.
Ma az épület már nem szakrális célokat szolgál, fiatal művészek tevékenységének ad otthont, akik a teret „Cantiere San Bernardo” néven használják.
Az első, középkori épületet a 13. század közepén lerombolták, majd 1401-ben újjáépítették, és egyesítették a ciszterci apácák Szent Bernát-kolostorával. 1444-ben az apácák az egész szakrális épületet újjáépítették, de később is számos felújításon esett át. 1616-ban megemelték az épületet és a belső padlót, a 18. század közepén pedig a templomot ismét átalakították, így nyerte el mai arányait. A templom egészen a 19. század elejéig a ciszterci apácáké volt, amikor a rendet feloszlatták, ők pedig a Szent Szilveszter-templomba költöztek.
Az épület nyeregtetős homlokzata téglából épült, oldalpillérekkel és főkapuval, amely fölött nagy ablak nyílik; ezek a 17. századi átalakítások eredményei. A bal oldali külső fal ívei és befalazott ablakai valószínűleg a 15. századi építési szakaszból származnak. A késő középkori kórházhoz tartozó, téglaívekkel épült további épületek a via San Bernardón és a vicolo Scaramuccin is felismerhetők.
A belső teret a barokk díszítés megmaradt részei jellemzik: Antonio Ferri aranyozott stukkói, valamint Tommaso Tommasi freskói a boltozatokon, amelyek Szent Bernát történeteit ábrázolják. A falakon, értékes stukkókeretekben két freskó látható, amelyeket G. Battista Tempesti festett a 18. század közepén.
Ma az épület már nem szakrális célokat szolgál, fiatal művészek tevékenységének ad otthont, akik a teret „Cantiere San Bernardo” néven használják.