Leírás
A színház 1901 őszén nyílt meg San Martino negyedében, nem messze a San Bernardo-templomtól, és alapítójáról, Giuseppe Redini után kapta a nevét. Redini mantovai parasztcsaládból származott, a városban ortopédusként ismerték. A színház építését a 19. század végén kezdte meg, és az új század küszöbén nyitotta meg a városiak előtt.
Az épület nagyon egyszerű volt: egy téglalap alaprajzú nézőtér karzattal, az egyik oldalán négy páhollyal.
A színházi élet fénykora a giolittiánus korszakra (1901–1914) esett, és ebben az időben az anarchisták is gyakran használták a termet, valószínűleg a tulajdonos republikánus és szabadelvű rokonszenve miatt. Az első világháború után az előadások száma jelentősen megcsappant, az 1930-as években pedig a színházat megvásárolta Giuseppe Viviani festő és rézmetsző, a második világháború idején pedig végleg megszűnt a működése. Az épületben ezután görkorcsolyapálya, majd táncterem működött, végül mozivá alakították, később pedig kézműves műhelyként, sőt raktárként is használták.
A mára bezárt színházból ma is megmaradt a bejárat feletti felirat, valamint a fél körív alakú záródású nyílás lunettájában egy faragott fa dombormű, amely az egyik múzsát, valószínűleg Terpszikhorét ábrázolja lírán játszva.
Az épület nagyon egyszerű volt: egy téglalap alaprajzú nézőtér karzattal, az egyik oldalán négy páhollyal.
A színházi élet fénykora a giolittiánus korszakra (1901–1914) esett, és ebben az időben az anarchisták is gyakran használták a termet, valószínűleg a tulajdonos republikánus és szabadelvű rokonszenve miatt. Az első világháború után az előadások száma jelentősen megcsappant, az 1930-as években pedig a színházat megvásárolta Giuseppe Viviani festő és rézmetsző, a második világháború idején pedig végleg megszűnt a működése. Az épületben ezután görkorcsolyapálya, majd táncterem működött, végül mozivá alakították, később pedig kézműves műhelyként, sőt raktárként is használták.
A mára bezárt színházból ma is megmaradt a bejárat feletti felirat, valamint a fél körív alakú záródású nyílás lunettájában egy faragott fa dombormű, amely az egyik múzsát, valószínűleg Terpszikhorét ábrázolja lírán játszva.