Leírás
A Ruschi-palota La Limonaiája jellegzetes példája annak a kiszolgáló épületnek, amely egy nagy olasz kerthez tartozik; a 19. századi neoklasszicista ízlés szerint építették.
A palota kertjét már a 18. század végén dokumentálja Pietro Cancelli térképe, amelyen a Ruschi-birtok hátsó részén egy „cserépedény-fészer” is feltűnik, amely talán a narancsház első magja volt. Maga a limonaia építése viszont a 19. század első feléből igazolt, és jól felismerhető Pietro Bellini 1854-es alaprajzán. Az alaprajzon jól látszik, hogy a palotával közvetlenül szemben álló terület még klasszikus elrendezésű, a kert nagyobbik része viszont már modernebb jellegű, az informális, vagyis angolkert stílusát követi, amely alig illik össze a limonaia homlokzatával.
Az épületet a század folyamán a citromfák, a hidegebb időszakokban pedig a kert többi növényének telelőjeként használták.
A 20. század során a limonaia elvesztette eredeti funkcióját, teljesen elhagyatottá vált, és raktárként hasznosították, egészen addig, amíg étteremmé nem alakították. Az épületet 1990-ben megvásárolta az amerikai Helwett-Packard cég, hogy tudományos központjának székhelye legyen. A tulajdonosváltással együtt jelentős felújításra is sor került az új rendeltetés miatt; ez a kert egy részét is érintette, és lehetővé tette az épület egykori pompájának helyreállítását.
A Helwett-Packard azonban néhány évvel később eladta az ingatlant, jelenleg a La Limonaia a Pisai Tartomány tulajdona, amely az épületet kiállításoknak, konferenciáknak és általában kulturális programoknak szánt közösségi térré alakította. Itt működik az azonos nevű egyesület is, amelynek célja a tudományos és technológiai műveltség terjesztése.
A palota kertjét már a 18. század végén dokumentálja Pietro Cancelli térképe, amelyen a Ruschi-birtok hátsó részén egy „cserépedény-fészer” is feltűnik, amely talán a narancsház első magja volt. Maga a limonaia építése viszont a 19. század első feléből igazolt, és jól felismerhető Pietro Bellini 1854-es alaprajzán. Az alaprajzon jól látszik, hogy a palotával közvetlenül szemben álló terület még klasszikus elrendezésű, a kert nagyobbik része viszont már modernebb jellegű, az informális, vagyis angolkert stílusát követi, amely alig illik össze a limonaia homlokzatával.
Az épületet a század folyamán a citromfák, a hidegebb időszakokban pedig a kert többi növényének telelőjeként használták.
A 20. század során a limonaia elvesztette eredeti funkcióját, teljesen elhagyatottá vált, és raktárként hasznosították, egészen addig, amíg étteremmé nem alakították. Az épületet 1990-ben megvásárolta az amerikai Helwett-Packard cég, hogy tudományos központjának székhelye legyen. A tulajdonosváltással együtt jelentős felújításra is sor került az új rendeltetés miatt; ez a kert egy részét is érintette, és lehetővé tette az épület egykori pompájának helyreállítását.
A Helwett-Packard azonban néhány évvel később eladta az ingatlant, jelenleg a La Limonaia a Pisai Tartomány tulajdona, amely az épületet kiállításoknak, konferenciáknak és általában kulturális programoknak szánt közösségi térré alakította. Itt működik az azonos nevű egyesület is, amelynek célja a tudományos és technológiai műveltség terjesztése.