Leírás
A Régészeti Antiquarium meglehetősen sokszínű gyűjtemény, amely nagyjából 1500 eredeti darabot számlál. Többségük származási helye csak általánosan ismert, és az ókori tárgyak szinte valamennyi típusa képviselteti magát bennük, főként a kerámia: az égei-tengeri térségtől az etruriai termékekig, a fekete és vörös alakos technikájú attikai vázákig, a hellenisztikus kor festett díszítésű darabjaiig, továbbá a római kori étkezési és konyhai edények különféle fajtáiig.
Ezekhez csatlakozik az építészeti és fogadalmi terrakották jelentős csoportja az ókori szentélyek területeiről, más apró agyagtárgyak mellett, valamint fémből (például fibulák, övcsatok, bronz borotvák) és üvegből (például kenetes üvegek, csavart üvegpálcák) készült tárgyak sorozata, amelyek egy része hellenisztikus és római kori sírmellékletekből származik. Van néhány kő szobor és dombormű is.
Jellegét tekintve a gyűjtemény az egyetemeken, főként oktatási és kísérleti céllal létrejött múzeumok sorába illeszkedik, a legkövetettebb régészeti kutatási irányok szerint. Az 1950-es évek körül jött létre Silvio Ferri klasszika-archeológia professzor munkája nyomán. Ferri különböző eredetű anyagokból építkezhetett: részben néhány jelentős állami múzeum letéteiből, így a római Villa Giulia Múzeumból, ahonnan értékes bucchero edények és a fogadalmi terrakották (fogadalmi szobrocskák) sorozata érkezett, részben a tarantói Régészeti Múzeumból, amelynek a attikai kerámia nagy része, az agyag oscillumok és az őskori kőeszközök egy csoportja köszönhető. További darabok Evan Gorga tenorista hatalmas gyűjteményének eladásából származnak, amelyet ezt követően különböző múzeumok között szórtak szét, illetve magánszemélyek adományaiból.
Közülük az első a firenzei Ottolenghi di Vallepiana ügyvéd volt, aki beleegyezett, hogy igen változatos összetételű, néhány hamisítványt is tartalmazó anyagát átadja a Pisai Egyetemnek. Egy csoport maga Ferri tulajdonából való, az utóbbi években pedig további, szerényebb magánhagyatékokkal bővült a gyűjtemény.
Ezekhez csatlakozik az építészeti és fogadalmi terrakották jelentős csoportja az ókori szentélyek területeiről, más apró agyagtárgyak mellett, valamint fémből (például fibulák, övcsatok, bronz borotvák) és üvegből (például kenetes üvegek, csavart üvegpálcák) készült tárgyak sorozata, amelyek egy része hellenisztikus és római kori sírmellékletekből származik. Van néhány kő szobor és dombormű is.
Jellegét tekintve a gyűjtemény az egyetemeken, főként oktatási és kísérleti céllal létrejött múzeumok sorába illeszkedik, a legkövetettebb régészeti kutatási irányok szerint. Az 1950-es évek körül jött létre Silvio Ferri klasszika-archeológia professzor munkája nyomán. Ferri különböző eredetű anyagokból építkezhetett: részben néhány jelentős állami múzeum letéteiből, így a római Villa Giulia Múzeumból, ahonnan értékes bucchero edények és a fogadalmi terrakották (fogadalmi szobrocskák) sorozata érkezett, részben a tarantói Régészeti Múzeumból, amelynek a attikai kerámia nagy része, az agyag oscillumok és az őskori kőeszközök egy csoportja köszönhető. További darabok Evan Gorga tenorista hatalmas gyűjteményének eladásából származnak, amelyet ezt követően különböző múzeumok között szórtak szét, illetve magánszemélyek adományaiból.
Közülük az első a firenzei Ottolenghi di Vallepiana ügyvéd volt, aki beleegyezett, hogy igen változatos összetételű, néhány hamisítványt is tartalmazó anyagát átadja a Pisai Egyetemnek. Egy csoport maga Ferri tulajdonából való, az utóbbi években pedig további, szerényebb magánhagyatékokkal bővült a gyűjtemény.