Leírás
Az Agostini-palota (Palazzo Agostini), más néven az Ussero-palota vagy Palazzo Rosso (Vörös palota) a pisai Arno-partok egyik leglátványosabb épülete: 14. századi gótikus homlokzata teljes egészében vöröses téglából épült, a földszintjén pedig egy történelmi kávéház működik.
Az Astajo család építtette a 14. század első felében, két toronyház összekapcsolásával. Kő helyett terrakottát választottak: címerekkel, levelekkel és arcokkal díszített terrakotta lapok borítják az öt téglapillért, amelyek az árkádtól egészen a tetőig emelkednek.
A felső szinteken márvány oszlopocskákkal tagolt kettős és hármas ablakok nyílnak. A homlokzat a talaj megsüllyedése miatt kissé jobbra dől, akárcsak a pisai torony. Az Arno-parti árkádnak lapított ívei vannak, boltozatait pedig domborműves díszítésű ívsorok keretezik.
A toszkánai polgári gótika egyik legjelentősebb példája. A homlokzaton az Agostini család címere mellett azoké a családoké is megjelenik, amelyek az övékben halltak ki. A legfelső emeleten nyitott loggia állt, amelyet később elfalaztak, és amelyet John Ruskin is leírt. A tetején lévő védőtető az 1895-ös felújítás során került az épületre.
Mai nevét az Agostini családtól kapta, a pisai selyemkereskedőktől, akik 1496-ban megvásárolták. Előtte firenzei kézen fordult meg: 1495-ben egy firenzei ágyúlövés találta el „az Astai-házat”, ahogy Giovanni Portoveneri krónikás elbeszéli.
A földszinten található a Caffè dell'Ussero, amely 1775-ben nyílt meg. Neve az „ussero” szóból ered, amely a huszár toszkánai változata. 1839-ben itt tartották az olasz tudósok első kongresszusát, a falakat pedig az itt megfordult emberek emlékei borítják.
A törzsvendégek között tartják számon Carduccit, Giustit, Marinettit, Ezra Poundot, Indro Montanellit és Tiziano Terzanit. 1944-ben az amerikai fegyveres erők rekvirálták a kávéházat, amely a következő évben „Usserino” néven, más helyen nyílt újra.
A földszinten működött a Cinema Lumière mozi is 1899-től egészen a 2011-es bezárásáig: a vetítések a kávéház biliárdtermében kezdődtek.
Az Astajo család építtette a 14. század első felében, két toronyház összekapcsolásával. Kő helyett terrakottát választottak: címerekkel, levelekkel és arcokkal díszített terrakotta lapok borítják az öt téglapillért, amelyek az árkádtól egészen a tetőig emelkednek.
A felső szinteken márvány oszlopocskákkal tagolt kettős és hármas ablakok nyílnak. A homlokzat a talaj megsüllyedése miatt kissé jobbra dől, akárcsak a pisai torony. Az Arno-parti árkádnak lapított ívei vannak, boltozatait pedig domborműves díszítésű ívsorok keretezik.
A toszkánai polgári gótika egyik legjelentősebb példája. A homlokzaton az Agostini család címere mellett azoké a családoké is megjelenik, amelyek az övékben halltak ki. A legfelső emeleten nyitott loggia állt, amelyet később elfalaztak, és amelyet John Ruskin is leírt. A tetején lévő védőtető az 1895-ös felújítás során került az épületre.
Mai nevét az Agostini családtól kapta, a pisai selyemkereskedőktől, akik 1496-ban megvásárolták. Előtte firenzei kézen fordult meg: 1495-ben egy firenzei ágyúlövés találta el „az Astai-házat”, ahogy Giovanni Portoveneri krónikás elbeszéli.
A földszinten található a Caffè dell'Ussero, amely 1775-ben nyílt meg. Neve az „ussero” szóból ered, amely a huszár toszkánai változata. 1839-ben itt tartották az olasz tudósok első kongresszusát, a falakat pedig az itt megfordult emberek emlékei borítják.
A törzsvendégek között tartják számon Carduccit, Giustit, Marinettit, Ezra Poundot, Indro Montanellit és Tiziano Terzanit. 1944-ben az amerikai fegyveres erők rekvirálták a kávéházat, amely a következő évben „Usserino” néven, más helyen nyílt újra.
A földszinten működött a Cinema Lumière mozi is 1899-től egészen a 2011-es bezárásáig: a vetítések a kávéház biliárdtermében kezdődtek.