Leírás
A Lungarnón álló, Mosca-palota néven ismert épületegyüttes több épületből áll. A legrégebbiek a 12. század végén épültek: homlokzatukon szabadon álló pillérek sorakoznak, amelyeket felül csúcsív köt össze, és teljes egészében kőből készültek. Ezekhez a 12. század vége és a következő század eleje között egy típusában teljesen azonos szerkezetet toldottak hozzá, amely csak abban különbözik, hogy a felső részeken téglát használtak. A 13. században a szomszédos toronyházak új elemet hoztak: a pillérek már nem teljesen szabadok, mert az alapjuknál összefüggő falazat köti össze őket. Az építkezésre fordított gondról, amelyet az előkelő megrendelők ezekre az épületekre szántak, a gyakran márványból készült párkányok és profilozott építészeti elemek is tanúskodnak.
1302-ben Mosca di Ventura, a San Gimignanóból Pisába költözött kereskedő és bankár megbízta Gerardo da Firenze mestert, hogy építsen egy fényűző lakóházat a fent leírt épületek közé. Az ezt rögzítő, ránk maradt okirat pontosan megadja, milyen jellegzetességekkel kellett rendelkeznie.
A dokumentumokból megtudhatjuk, hogy Mosca leszármazottai később megpróbálták megszerezni a szomszédos házakat is, mind a Lungarno felőli oldalon, mind a carraia maiore (a mai via Toselli) felől. Néhány nehézség után a Del Mosca család a 17. században nemcsak visszaszerezte az egykori vagyont, hanem annyira gyarapította is, hogy a palota talán már a 17. században elnyerte mai méretét és külsejét: a két főhomlokzaton három sor homokkő ablakot alakítottak ki.
A Mosca-palota lépcsőházában állandó kiállításon láthatod azt a válogatást, amely abból a 300 festményből áll, amelyeket a francia posztimpresszionista művészek alkotásaiból Bruno Bassano műkereskedő 1975-ben Pisa városának adományozott.
1302-ben Mosca di Ventura, a San Gimignanóból Pisába költözött kereskedő és bankár megbízta Gerardo da Firenze mestert, hogy építsen egy fényűző lakóházat a fent leírt épületek közé. Az ezt rögzítő, ránk maradt okirat pontosan megadja, milyen jellegzetességekkel kellett rendelkeznie.
A dokumentumokból megtudhatjuk, hogy Mosca leszármazottai később megpróbálták megszerezni a szomszédos házakat is, mind a Lungarno felőli oldalon, mind a carraia maiore (a mai via Toselli) felől. Néhány nehézség után a Del Mosca család a 17. században nemcsak visszaszerezte az egykori vagyont, hanem annyira gyarapította is, hogy a palota talán már a 17. században elnyerte mai méretét és külsejét: a két főhomlokzaton három sor homokkő ablakot alakítottak ki.
A Mosca-palota lépcsőházában állandó kiállításon láthatod azt a válogatást, amely abból a 300 festményből áll, amelyeket a francia posztimpresszionista művészek alkotásaiból Bruno Bassano műkereskedő 1975-ben Pisa városának adományozott.