Leírás
A város középkori arculatának felszámolására törekvő építészeti megújítás a 18. és 19. század között a kormányzói vagy Pretorio-palotát is érintette. Itt működött a Kormányzati Auditor és a Polgári és Büntetőügyi Kancellária, maga az épület pedig több középkori épületrész összeolvasztásából jött létre.
1785-ben, amikor az épület egy részét börtönnek kellett kialakítani, a pisai közösség két pártra szakadt. Az egyik a palota még középkori jellegét akarta meghagyni, amelyet az első emelet nagy, gótikus ízlésű, osztott ablakai és a második emelet hármas loggiája adott. A másik az újabb stílushoz szerette volna igazítani, amely a közeli Logge di Banchi épületén már jól látszott. Mivel nem jutottak egyezségre, úgy döntöttek, hogy egyelőre elhalasztják a kérdést, és csak annyit tesznek, hogy megemelik a régi Igazságosság-tornyot, így lett belőle az Óratorony. A palota teljes átalakítására és a Lungarnók fokozatosan kialakult arculatához való igazítására Alessandro Gherardesca építész terve csak 1821-ben kapott jóváhagyást. Az új homlokzat rusztikus toszkán formákat kapott, hosszanti irányban jobban kiterjedt, a torony alapját pedig a palota síkjához igazították. A homlokzatot Michele Van Lint márvány frízzel díszítette, amely stílusában egybefoglalta a nagyhercegi kitüntetéseket és a város egykori fényét.
Az 1944-es bombázások, amelyek a szemközti Ponte di Mezzót is érték, szinte teljesen lerombolták a palotát. 1953-ban Sanpaolesi építette újjá, csak részben követve Gherardesca terveit. A földszinti árkádsort a teljes homlokzat hosszában meghosszabbították, az óratornyot pedig megemelték, hogy jobban kiemelkedjen a hosszanti épülettestből.
1785-ben, amikor az épület egy részét börtönnek kellett kialakítani, a pisai közösség két pártra szakadt. Az egyik a palota még középkori jellegét akarta meghagyni, amelyet az első emelet nagy, gótikus ízlésű, osztott ablakai és a második emelet hármas loggiája adott. A másik az újabb stílushoz szerette volna igazítani, amely a közeli Logge di Banchi épületén már jól látszott. Mivel nem jutottak egyezségre, úgy döntöttek, hogy egyelőre elhalasztják a kérdést, és csak annyit tesznek, hogy megemelik a régi Igazságosság-tornyot, így lett belőle az Óratorony. A palota teljes átalakítására és a Lungarnók fokozatosan kialakult arculatához való igazítására Alessandro Gherardesca építész terve csak 1821-ben kapott jóváhagyást. Az új homlokzat rusztikus toszkán formákat kapott, hosszanti irányban jobban kiterjedt, a torony alapját pedig a palota síkjához igazították. A homlokzatot Michele Van Lint márvány frízzel díszítette, amely stílusában egybefoglalta a nagyhercegi kitüntetéseket és a város egykori fényét.
Az 1944-es bombázások, amelyek a szemközti Ponte di Mezzót is érték, szinte teljesen lerombolták a palotát. 1953-ban Sanpaolesi építette újjá, csak részben követve Gherardesca terveit. A földszinti árkádsort a teljes homlokzat hosszában meghosszabbították, az óratornyot pedig megemelték, hogy jobban kiemelkedjen a hosszanti épülettestből.