Leírás
A palota 17. század közepi homlokzatán a tulajdonosok címere látható: egy robusztus ló, amelyet „concione” vagy „ronzone” néven emlegetnek. Kicsivel odébb található a Roncioni-rakpartlejtő (scalo Roncioni), amely a 19. századi átalakítások után megmaradt utolsó, az Arno felé vezető lejárók egyike.
Az épület több középkori ház összeolvasztásából jött létre, nyomaik jól kivehetők a külső oldalfalakon. Az alaprajz befelé patkó alakú, a tágas, loggiás nyílások pedig egy olasz kertre néznek, amelyet néhány melléképület zár körül. A belső terekben értékes 18. századi freskók maradtak fenn, egy közelmúltbeli restaurálás során pedig 13–14. századi középkori falfestmények is előkerültek. Ez négy festett falburkolat, amelyek egy beépített épület két különböző szintjéhez tartoznak, és a falra akasztott textilfüggönyöket ábrázolják. A legkorábbi, „mezzo fresco” technikával készült díszítés vörös-fehér hullámmintás, a másikat stilizált vaire-prémek (mókusbőrök) díszítik; a felső szinten pedig festett faliszőnyeg látható páncélos lovagokkal, valamint festett kőfal.
A palota nagy része ma is a Roncioni családé, amely Toszkána egyik legrégebbi nemesi házának leszármazottja; a család 1630-ban vásárolta meg Balì Cesaréval. Később a művészetet szenvedélyesen szerető Balì Angiolo Roncioni (1748–1812) G. B. Tempestit bízta meg a falak és a boltozatok freskóinak megfestésével, J. B. Desmarais-t pedig néhány családi portré elkészítésével. 1795-ben Alessandro Gherardesca építésszel egy kis színházat építtetett, ahol nem sokkal később Vittorio Alfieri előadta a Saulját. A 18. és a 19. század fordulóján a palota neves vendégek ideiglenes szállásául szolgált, köztük Péter Lipót nagyherceg, Madame de Staël, Paolina és Louis Bonaparte, valamint Lord Byron is megszállt itt.
Az épület több középkori ház összeolvasztásából jött létre, nyomaik jól kivehetők a külső oldalfalakon. Az alaprajz befelé patkó alakú, a tágas, loggiás nyílások pedig egy olasz kertre néznek, amelyet néhány melléképület zár körül. A belső terekben értékes 18. századi freskók maradtak fenn, egy közelmúltbeli restaurálás során pedig 13–14. századi középkori falfestmények is előkerültek. Ez négy festett falburkolat, amelyek egy beépített épület két különböző szintjéhez tartoznak, és a falra akasztott textilfüggönyöket ábrázolják. A legkorábbi, „mezzo fresco” technikával készült díszítés vörös-fehér hullámmintás, a másikat stilizált vaire-prémek (mókusbőrök) díszítik; a felső szinten pedig festett faliszőnyeg látható páncélos lovagokkal, valamint festett kőfal.
A palota nagy része ma is a Roncioni családé, amely Toszkána egyik legrégebbi nemesi házának leszármazottja; a család 1630-ban vásárolta meg Balì Cesaréval. Később a művészetet szenvedélyesen szerető Balì Angiolo Roncioni (1748–1812) G. B. Tempestit bízta meg a falak és a boltozatok freskóinak megfestésével, J. B. Desmarais-t pedig néhány családi portré elkészítésével. 1795-ben Alessandro Gherardesca építésszel egy kis színházat építtetett, ahol nem sokkal később Vittorio Alfieri előadta a Saulját. A 18. és a 19. század fordulóján a palota neves vendégek ideiglenes szállásául szolgált, köztük Péter Lipót nagyherceg, Madame de Staël, Paolina és Louis Bonaparte, valamint Lord Byron is megszállt itt.