Leírás
A palota homlokzatát díszítő 14. századi címerek az első tulajdonosokra, a Ciampolinikre, a dúsgazdag pisai kereskedőcsaládra utalnak. A 15. század közepén a Salviatiak vásárolták meg az egész épületet, és bankjuk egyik fiókját rendezték be benne.
A család társadalmi és politikai felemelkedése ezekben az években teljesedett ki. Társaságuk Firenzében és Pisában jött létre, kereskedelemmel, posztókészítéssel és bankügyletekkel foglalkozott. A 16. század folyamán tevékenységük nemzetközivé vált: Londonban, Brugge-ben, Lyonban és Antwerpenben is bankot alapítottak. A 18. század második felére ez a hatalmas vagyon már kizárólag ingatlanokból állt; ennek ékköve a via del Palagión álló fényűző firenzei palota volt, míg a pisai palota csupán másodlagos rezidenciaként szolgált.
A palota szemöldökgerendáján olvasható felirat – Averardus et Antonius Philippi Salviati fecerunt – az épület (azóta változatlanul fennmaradt) építését 1594-re datálja. Az „U” alakú alaprajz középkori lakótornyok összekapcsolásával jött létre, ezek nyomait ma is láthatod a vicolo Sismondi felől. Az összevonási munkákat még a Ciampolini család végeztette el. Egy márványkartus pedig arról emlékezik meg, hogy az 1472-től az egész épület birtokába jutó Salviatiak Jacopo Piccardi da Rovezzano tervei alapján városi palotává alakították a házat: a homlokzatot rusztikus sarokkváderekkel és rusztikus kapuzattal (amely fölött a Salviati-címer trónol) látták el, a nyílásokat homokkő keretezéssel övezték, a földszinten pedig úgynevezett térdelőablakokat alakítottak ki, amelyeket a kapuzathoz hasonlóan háromszögű timpanonok koronáznak. Odabent két loggia és egy kutas udvar található, a négy emeleten pedig szobák, termek és a kápolna sorakoznak. A 18. században áttervezték a főlépcsőt, és átalakították a piano nobile elrendezését.
A család társadalmi és politikai felemelkedése ezekben az években teljesedett ki. Társaságuk Firenzében és Pisában jött létre, kereskedelemmel, posztókészítéssel és bankügyletekkel foglalkozott. A 16. század folyamán tevékenységük nemzetközivé vált: Londonban, Brugge-ben, Lyonban és Antwerpenben is bankot alapítottak. A 18. század második felére ez a hatalmas vagyon már kizárólag ingatlanokból állt; ennek ékköve a via del Palagión álló fényűző firenzei palota volt, míg a pisai palota csupán másodlagos rezidenciaként szolgált.
A palota szemöldökgerendáján olvasható felirat – Averardus et Antonius Philippi Salviati fecerunt – az épület (azóta változatlanul fennmaradt) építését 1594-re datálja. Az „U” alakú alaprajz középkori lakótornyok összekapcsolásával jött létre, ezek nyomait ma is láthatod a vicolo Sismondi felől. Az összevonási munkákat még a Ciampolini család végeztette el. Egy márványkartus pedig arról emlékezik meg, hogy az 1472-től az egész épület birtokába jutó Salviatiak Jacopo Piccardi da Rovezzano tervei alapján városi palotává alakították a házat: a homlokzatot rusztikus sarokkváderekkel és rusztikus kapuzattal (amely fölött a Salviati-címer trónol) látták el, a nyílásokat homokkő keretezéssel övezték, a földszinten pedig úgynevezett térdelőablakokat alakítottak ki, amelyeket a kapuzathoz hasonlóan háromszögű timpanonok koronáznak. Odabent két loggia és egy kutas udvar található, a négy emeleten pedig szobák, termek és a kápolna sorakoznak. A 18. században áttervezték a főlépcsőt, és átalakították a piano nobile elrendezését.