Leírás
A városközpont szomszédságában, a Verdi Színház és a Sant'Andrea-templom közelében áll a Zsinagóga, amelyet 1595 szeptemberében avattak fel, és a hitközség ma is használja. A zsidó jelenlét a környéken legalább a 14. század végétől igazolható, sőt a Templom mai telkén álló épületet már 1434-ben egy zsidó család bérelte.
A Zsinagóga első magva lényegében egyetlen házból állt, amelyhez az évszázadok során további helyiségek és raktárak csatlakoztak, így az imaház mellett kóser mészárszék és rituális fürdő is helyet kapott. 1780-ban, amikor még Péter Lipót nagyherceg is ellátogatott ide, a Templom szépségével és méreteivel már a pisai zsidó hitközség büszkesége volt.
A Zsinagóga mai arculata nem az, amelyet a toszkánai nagyherceg megcsodálhatott: az 1861 és 1865 között végzett teljes átépítés eredménye, amelyet a vercelli születésű építész, Marco Treves (1814–1898) tervezett. Treves Párizsban és Londonban tanult, részt vett a Louvre és a Tuileriák átalakításában, az épületnek pedig geometrikus, letisztult jelleget adott, a korai toszkán reneszánszra utalva. A belső tereket kibővítették és megemelték, és gazdagon díszítették értékes, klasszicizáló részletekkel, amelyek ma is láthatók: ilyen az imaterem festett boltozata, a háromszögű oromzattal és korinthoszi oszlopokkal ellátott, aedikulaformájú Áron (szentélyszekrény), a geometrikus álkazettás mennyezetek, valamint az ión oszlopfőkre támaszkodó, korinthoszi oszlopocskákkal díszített női karzat.
A Zsinagóga első magva lényegében egyetlen házból állt, amelyhez az évszázadok során további helyiségek és raktárak csatlakoztak, így az imaház mellett kóser mészárszék és rituális fürdő is helyet kapott. 1780-ban, amikor még Péter Lipót nagyherceg is ellátogatott ide, a Templom szépségével és méreteivel már a pisai zsidó hitközség büszkesége volt.
A Zsinagóga mai arculata nem az, amelyet a toszkánai nagyherceg megcsodálhatott: az 1861 és 1865 között végzett teljes átépítés eredménye, amelyet a vercelli születésű építész, Marco Treves (1814–1898) tervezett. Treves Párizsban és Londonban tanult, részt vett a Louvre és a Tuileriák átalakításában, az épületnek pedig geometrikus, letisztult jelleget adott, a korai toszkán reneszánszra utalva. A belső tereket kibővítették és megemelték, és gazdagon díszítették értékes, klasszicizáló részletekkel, amelyek ma is láthatók: ilyen az imaterem festett boltozata, a háromszögű oromzattal és korinthoszi oszlopokkal ellátott, aedikulaformájú Áron (szentélyszekrény), a geometrikus álkazettás mennyezetek, valamint az ión oszlopfőkre támaszkodó, korinthoszi oszlopocskákkal díszített női karzat.