Leírás
Hogy a livornói kikötőt az Arno folyó vízi útján hatékonyan összekössék Firenzével és a toszkán vidékkel, I. Cosimo de' Medici uralkodása idején csatornát építettek, amely Pisa Porta a Mare kapujától egészen Livorno Fortezza Vecchiájáig húzódott.
A nyomvonalat 1541-ben tervezték meg, és 1574–75-ben ért el végül Livornóba; teljes hossza 22 km volt. A csatornát az rajta közlekedő jellegzetes hajók, a „navicellók” után „dei navicelli” névvel illették, és 1603-ban nyitották meg a forgalom előtt. A 18. században a nyomvonal jelentős módosításokon esett át, és Lotaringiai Péter Lipót idején átalakították a pisai dokknál lévő úgynevezett „Sostegnót” is: a vámkezelés idejére a hajókat védő egyszerű fedett szín helyett impozáns, falazott zsilipet építettek. Ez a közvetlenül az Arnón álló régi „Cateratta Maestrával” (fő zsilipkapuval) együtt afféle kiegyenlítő medencét alkotott, amelynek segítségével a legjobban lehetett szabályozni az áthaladók számára a vízszintet.
A csatorna és a hozzá tartozó építmények az olasz egység megteremtése után újabb átalakításokon mentek keresztül, majd a 20. század első évtizedeiben is, amikor a nyomvonal túlnyomórészt egyenes lett. Ekkor épültek a csatorna bal partja és a város középkori falai közé a raktárak is, amelyek maradványai ma is láthatók.
1943-ban a Porta a Mare negyedet súlyos bombatámadás érte, és az építmények hosszú időre elhagyatottá váltak. Csak az utóbbi években készült terv a régi Sostegno helyreállítására: a területen régészeti feltárást végeztek, és részben megtisztították a rárakódott törmeléktől, így újra napvilágra került ez az érdekes építmény.
A nyomvonalat 1541-ben tervezték meg, és 1574–75-ben ért el végül Livornóba; teljes hossza 22 km volt. A csatornát az rajta közlekedő jellegzetes hajók, a „navicellók” után „dei navicelli” névvel illették, és 1603-ban nyitották meg a forgalom előtt. A 18. században a nyomvonal jelentős módosításokon esett át, és Lotaringiai Péter Lipót idején átalakították a pisai dokknál lévő úgynevezett „Sostegnót” is: a vámkezelés idejére a hajókat védő egyszerű fedett szín helyett impozáns, falazott zsilipet építettek. Ez a közvetlenül az Arnón álló régi „Cateratta Maestrával” (fő zsilipkapuval) együtt afféle kiegyenlítő medencét alkotott, amelynek segítségével a legjobban lehetett szabályozni az áthaladók számára a vízszintet.
A csatorna és a hozzá tartozó építmények az olasz egység megteremtése után újabb átalakításokon mentek keresztül, majd a 20. század első évtizedeiben is, amikor a nyomvonal túlnyomórészt egyenes lett. Ekkor épültek a csatorna bal partja és a város középkori falai közé a raktárak is, amelyek maradványai ma is láthatók.
1943-ban a Porta a Mare negyedet súlyos bombatámadás érte, és az építmények hosszú időre elhagyatottá váltak. Csak az utóbbi években készült terv a régi Sostegno helyreállítására: a területen régészeti feltárást végeztek, és részben megtisztították a rárakódott törmeléktől, így újra napvilágra került ez az érdekes építmény.