Leírás
A Via Ulisse Dini a Borgo Strettót köti össze a Lovagok terével. Az utca a pisai matematikusról és szenátorról (1845–1918) kapta a nevét, aki az általa felfedezett, nevét viselő tétel szerzője; szobra a Chiesa di Santo Stefano dei Cavalieri mellett áll.
Az etruszk korban ez az útvonal egy folyószakasszal esett egybe, melynek partján a város lakott területének egy része állt: magas társadalmi rétegekhez tartozók kunyhói álltak itt. A római korról keveset tudunk: úgy tűnik, néhány domus mellett veteményeskertek voltak. A középkorban az utca a via de fabricis nevet viselte, mert számos kovácsműhely működött itt már a kora középkor óta. Összekötötte a Santi Felice e Regolo-templomot (Piazza San Felice di Nola 1.) a Fabbriche Maggiori-beli San Sebastiano-templommal, amely nagyjából a mai Chiesa di Santo Stefano dei Cavalieri helyén állt. A 12. századtól az utcára magán- és középületek (toronyházak, ún. case-torri) nyíltak, amelyek kőívei ma is láthatók. Az utca északi oldalán álló épületek mögött közvetlenül egészen a 14. század elejéig vas- és bronzmegmunkáló fémműhelyek működtek, amelyeket később a közrend és a városkép érdekében a város szélére helyeztek át.
A 15–16. századtól az utca arculata jelentősen megváltozott: a középkori toronyházak egy részét egyesítették, és új épületek jöttek létre belőlük, például a déli oldalon a Palazzo del Capitano; más részüket lebontották, és kertek váltották fel őket. Ezeket később a San Sebastiano-templommal együtt lebontották, hogy helyükön felépülhessen a Chiesa di Santo Stefano dei Cavalieri.
Az etruszk korban ez az útvonal egy folyószakasszal esett egybe, melynek partján a város lakott területének egy része állt: magas társadalmi rétegekhez tartozók kunyhói álltak itt. A római korról keveset tudunk: úgy tűnik, néhány domus mellett veteményeskertek voltak. A középkorban az utca a via de fabricis nevet viselte, mert számos kovácsműhely működött itt már a kora középkor óta. Összekötötte a Santi Felice e Regolo-templomot (Piazza San Felice di Nola 1.) a Fabbriche Maggiori-beli San Sebastiano-templommal, amely nagyjából a mai Chiesa di Santo Stefano dei Cavalieri helyén állt. A 12. századtól az utcára magán- és középületek (toronyházak, ún. case-torri) nyíltak, amelyek kőívei ma is láthatók. Az utca északi oldalán álló épületek mögött közvetlenül egészen a 14. század elejéig vas- és bronzmegmunkáló fémműhelyek működtek, amelyeket később a közrend és a városkép érdekében a város szélére helyeztek át.
A 15–16. századtól az utca arculata jelentősen megváltozott: a középkori toronyházak egy részét egyesítették, és új épületek jöttek létre belőlük, például a déli oldalon a Palazzo del Capitano; más részüket lebontották, és kertek váltották fel őket. Ezeket később a San Sebastiano-templommal együtt lebontották, hogy helyükön felépülhessen a Chiesa di Santo Stefano dei Cavalieri.