Leírás
1770-ben épült Orazio Cecconi kivitelezésében, Zanobi del Rosso építész és Bombicci mérnök felügyelete alatt, a Banchi negyed régi, szűkös színházának, a Stanzone degli Stravagantinak a helyére.
A kezdeményezést anyagilag a gyertyakészítő Prini család támogatta. A színházat 1771-ben avatták fel Metastasio Antigonéjával. Különféle előadásoknak és rendezvényeknek adott otthont, és gyakran megfordult itt a nagyhercegi család, valamint Lipót Péter is. A nagyherceg 1788-ban a város egyetlen előadások számára fenntartott helyszínévé tette. 1798-tól a tulajdonjog a Prini családtól az Accademia dei Costantira szállt, amely Alfieri-tragédiákat, népszerű vígjátékokat és operát tűzött műsorra, és a zene olyan híres alakjainak adott teret, mint Niccolò Paganini.
1824-ben új akadémia, az Accademia dei Ravvivati vette át a helyét, amely a belső terek korszerűsítését a nagy építészre, Alessandro Gherardescára bízta. Az épület hamar a hazafias eszmék találkozóhelyévé vált, és további 25 évig Pisa legfontosabb színháza maradt. Itt debütált a livornói színész, Ernesto Rossi, akiről később a színházat elnevezték.
Az utolsó nagy operaesemény 1870-ben a Norma előadása volt, de ezekben az utolsó években a Rossi nézőterén már főként operetteket és előműsorokat játszottak, és bátortalanul megjelentek a filmvetítések is. A színházat adósság miatt elárverezték, az államhoz került, és 1966-ig nyitva maradt; a következő tíz évben a nézőteret raktárként használták. A közelmúltban, miután a PSAE-BAP felügyelőség részleges felújítást végzett, néhány prózai előadást is bemutattak. Az eredeti belső szerkezetből még látható a páholysor és a mennyezet egy része, valamint a színpad néhány szakasza.
A kezdeményezést anyagilag a gyertyakészítő Prini család támogatta. A színházat 1771-ben avatták fel Metastasio Antigonéjával. Különféle előadásoknak és rendezvényeknek adott otthont, és gyakran megfordult itt a nagyhercegi család, valamint Lipót Péter is. A nagyherceg 1788-ban a város egyetlen előadások számára fenntartott helyszínévé tette. 1798-tól a tulajdonjog a Prini családtól az Accademia dei Costantira szállt, amely Alfieri-tragédiákat, népszerű vígjátékokat és operát tűzött műsorra, és a zene olyan híres alakjainak adott teret, mint Niccolò Paganini.
1824-ben új akadémia, az Accademia dei Ravvivati vette át a helyét, amely a belső terek korszerűsítését a nagy építészre, Alessandro Gherardescára bízta. Az épület hamar a hazafias eszmék találkozóhelyévé vált, és további 25 évig Pisa legfontosabb színháza maradt. Itt debütált a livornói színész, Ernesto Rossi, akiről később a színházat elnevezték.
Az utolsó nagy operaesemény 1870-ben a Norma előadása volt, de ezekben az utolsó években a Rossi nézőterén már főként operetteket és előműsorokat játszottak, és bátortalanul megjelentek a filmvetítések is. A színházat adósság miatt elárverezték, az államhoz került, és 1966-ig nyitva maradt; a következő tíz évben a nézőteret raktárként használták. A közelmúltban, miután a PSAE-BAP felügyelőség részleges felújítást végzett, néhány prózai előadást is bemutattak. Az eredeti belső szerkezetből még látható a páholysor és a mennyezet egy része, valamint a színpad néhány szakasza.