Leírás
1867. november 12-én avatta fel Pisa a Regio Teatro Nuovót, amelyet olyan városrészben építettek, ahol akkoriban sokat tettek a higiéniai viszonyok javításáért, valamint a városszerkezet és az úthálózat észszerűsítéséért. Az ötlet, hogy új színházat kapjon a város, már 1830-ban felmerült, de a építész kiválasztására megbízott műszaki bizottság csak 1864-ben döntött Andrea Scala terve mellett, és Annibale Gatti festőt bízta meg azzal, hogy a Bálterem (a mai hangversenyterem, vagyis a „ridotto”) mennyezetét freskóval díszítse, A szerelem diadala témájával.
Ugyanez a művész festette később a nézőtér függönyét is, amelyen Goldoni pisai tartózkodásának jelenetét ábrázolta: a költő szonettet szaval a Palazzo Scotto kertjében az arkadiai Alfei-tagok jelenlétében. A stukkódíszeket Antonio Quadri és Antonio Bernasconi készítette: jelentősek a színház bejáratai fölött álló, a Vígjátékot, a Tragédiát és a Költészetet jelképező három maszkaron. Az aranyozást Raffaello Fallani és Francesco Torri végezte, Enrico Andreotti és Lorenzo Marchini pedig a előcsarnokot, a játéktermeket és a földszint boltozatát festette ki. Ez utóbbi remekül megoldott, összetett groteszk indás keretrendszerből áll, amely a központi rozetta körül kibontakozva eltünteti a nehéz szerkezet súlyát, és puttókkal, maszkaronokkal meg különös lényekkel eleveníti meg.
1877-ben a külső előcsarnokot kovácsoltvas kerítéssel zárták le, 1904-ben pedig a színházat Giuseppe Verdiről nevezték el. A huszadik század elejétől az épületet többször felújították és szerkezetileg átalakították, ami részben megváltoztatta eredeti megjelenését. A legutóbbi, Massimo Carmassi vezette restaurálás (1985–1989) néhány helyiség eredeti elrendezését helyreállította, és visszaadta a nézőtér, illetve a páholyok díszítésének elveszett színharmóniáját.
Ugyanez a művész festette később a nézőtér függönyét is, amelyen Goldoni pisai tartózkodásának jelenetét ábrázolta: a költő szonettet szaval a Palazzo Scotto kertjében az arkadiai Alfei-tagok jelenlétében. A stukkódíszeket Antonio Quadri és Antonio Bernasconi készítette: jelentősek a színház bejáratai fölött álló, a Vígjátékot, a Tragédiát és a Költészetet jelképező három maszkaron. Az aranyozást Raffaello Fallani és Francesco Torri végezte, Enrico Andreotti és Lorenzo Marchini pedig a előcsarnokot, a játéktermeket és a földszint boltozatát festette ki. Ez utóbbi remekül megoldott, összetett groteszk indás keretrendszerből áll, amely a központi rozetta körül kibontakozva eltünteti a nehéz szerkezet súlyát, és puttókkal, maszkaronokkal meg különös lényekkel eleveníti meg.
1877-ben a külső előcsarnokot kovácsoltvas kerítéssel zárták le, 1904-ben pedig a színházat Giuseppe Verdiről nevezték el. A huszadik század elejétől az épületet többször felújították és szerkezetileg átalakították, ami részben megváltoztatta eredeti megjelenését. A legutóbbi, Massimo Carmassi vezette restaurálás (1985–1989) néhány helyiség eredeti elrendezését helyreállította, és visszaadta a nézőtér, illetve a páholyok díszítésének elveszett színharmóniáját.