Leírás
A Via Calvalca középkori épületei közül a leghíresebb a Torre dei Caciaioli, amelyet ma Torre del Campanónak neveznek (arról a harangról, amely a 18. század végén jelezte az órákat az egyetemistáknak). Négyzet alaprajzú, magasba törő épület: nyugati oldalát pillérek és egy csúcsíves lezáró ív jellemzi, a többi homlokzaton kisebb csúcsíves nyílások láthatók. Kelet felé haladva számos toronyház bukkan fel: az északi oldalon, a Vicolo Quarantotti után egy a 12. századból származó építmény áll, amelynek sarokpilléreit szintén csúcsív köti össze. Ezt egy másik követi, amelynek megmaradt a keleti pillére és a különböző szintek födémeinek megfelelő téglaívei; ezek alapján az épület a 13. századra keltezhető.
Az utca túloldalán, a Via del Tidi sarkán egy másik pillérekkel épült toronyház áll, mellette pedig kelet felé haladva egy nagy épületegyüttes: legalább három, egymásnak támaszkodva felépült egység a 12. századból és a 13. század elejéről, pillérekkel, amelyeket felül vagy lezárnak, vagy nem. A Via del Porton Rosso sarkán egy 13. század közepén épült ház áll kőalappal, amelyre pillérek és téglából épült záróívek emelkednek.
Ez a környék a középkorban számos templomáról volt ismert, emberek és áruk forgalmas átjárója volt, ráadásul vonzotta a középső és felső társadalmi rétegeket, akik be is akartak ruházni itt. A sikert mutatja, hogy a 13. századig egyes bírósági szervek, de a sóvámház, a pénzverde és az első zsinagóga (a „zsidó háza”) is a környék épületeiben kapott helyet.
A terület emellett legalább a 13. század óta piactér volt, mivel általános gyakorlat volt, hogy a toronyházak földszintjét műhelyként és üzletként kiadták kézműveseknek és kereskedőknek.
Az utca túloldalán, a Via del Tidi sarkán egy másik pillérekkel épült toronyház áll, mellette pedig kelet felé haladva egy nagy épületegyüttes: legalább három, egymásnak támaszkodva felépült egység a 12. századból és a 13. század elejéről, pillérekkel, amelyeket felül vagy lezárnak, vagy nem. A Via del Porton Rosso sarkán egy 13. század közepén épült ház áll kőalappal, amelyre pillérek és téglából épült záróívek emelkednek.
Ez a környék a középkorban számos templomáról volt ismert, emberek és áruk forgalmas átjárója volt, ráadásul vonzotta a középső és felső társadalmi rétegeket, akik be is akartak ruházni itt. A sikert mutatja, hogy a 13. századig egyes bírósági szervek, de a sóvámház, a pénzverde és az első zsinagóga (a „zsidó háza”) is a környék épületeiben kapott helyet.
A terület emellett legalább a 13. század óta piactér volt, mivel általános gyakorlat volt, hogy a toronyházak földszintjét műhelyként és üzletként kiadták kézműveseknek és kereskedőknek.