Leírás
Ez egy összetett temetkezési emlékegyüttes, amelynek középpontjában egy harminc méter átmérőjű, nagy sírhalom (tumulus) áll. A halmot sztélékből álló gyűrű övezi, azon túl pedig egyszerűbb sírok helyezkedtek el: ezeket kisebb dóliumokban (nagy agyagedényekben) alakították ki, amelyeket közvetlenül a talajra helyeztek, majd földhalommal fedtek be.
A tumulust vékony kőlapok határolják, amelyeket szabályos távolságban, függőlegesen vertek a földbe; ezek külső oldalán nagy monolit kövek egyenlő távolságra elhelyezett párjai álltak. Az északnyugati szakaszon két, a kerületre merőleges kőlap egy fa lépcsőfokot tartott, amely a tumulus belsejébe vezető bejáratot biztosította. Odabent egy nagy, négyszögletes gödörben fakoporsó állt, benne kerámiatöredékekkel és állati csontmaradványokkal, amelyek valószínűleg egy temetési szertartás nyomai. Később a gödröt gondosan megtöltötték apró kövekkel, és a kőlapok széléig földdel borították. Belsejében azonban egy háromszög alakú üreget meghagytak, amelyet steril agyaggal töltöttek ki; ebben egy nagy vas szigonyvilla (háromágú szigony) feküdt, amelynek nyelét rituálisan eltörték.
A sír tetejére egy nagy kőoltárt állítottak, amelyet részben szétszedett állapotban találtak meg, de a tetején még különféle tárgyak és állati csonttöredékek hevertek. Az oltár mellett egy fedővel lezárt nagy dólium rengeteg hamut, bronzszöget és egy vékony aranyszálat – talán egy fülbevaló darabját – őrzött. Ezeket egy kolosszosz maradványaiként értelmezik, vagyis a halott hiányzó testét helyettesítő képmáséként, amelyet a máglyán elégettek. Mivel emberi maradványokat nem találtak, a sír egy tengeri tevékenységhez kötődő herceg kenotáfiuma, amint azt a szigonyvilla is jelzi. A előkerült leletek alapján a építmény a Kr. e. 7. század első negyedére keltezhető.
A tumulust vékony kőlapok határolják, amelyeket szabályos távolságban, függőlegesen vertek a földbe; ezek külső oldalán nagy monolit kövek egyenlő távolságra elhelyezett párjai álltak. Az északnyugati szakaszon két, a kerületre merőleges kőlap egy fa lépcsőfokot tartott, amely a tumulus belsejébe vezető bejáratot biztosította. Odabent egy nagy, négyszögletes gödörben fakoporsó állt, benne kerámiatöredékekkel és állati csontmaradványokkal, amelyek valószínűleg egy temetési szertartás nyomai. Később a gödröt gondosan megtöltötték apró kövekkel, és a kőlapok széléig földdel borították. Belsejében azonban egy háromszög alakú üreget meghagytak, amelyet steril agyaggal töltöttek ki; ebben egy nagy vas szigonyvilla (háromágú szigony) feküdt, amelynek nyelét rituálisan eltörték.
A sír tetejére egy nagy kőoltárt állítottak, amelyet részben szétszedett állapotban találtak meg, de a tetején még különféle tárgyak és állati csonttöredékek hevertek. Az oltár mellett egy fedővel lezárt nagy dólium rengeteg hamut, bronzszöget és egy vékony aranyszálat – talán egy fülbevaló darabját – őrzött. Ezeket egy kolosszosz maradványaiként értelmezik, vagyis a halott hiányzó testét helyettesítő képmáséként, amelyet a máglyán elégettek. Mivel emberi maradványokat nem találtak, a sír egy tengeri tevékenységhez kötődő herceg kenotáfiuma, amint azt a szigonyvilla is jelzi. A előkerült leletek alapján a építmény a Kr. e. 7. század első negyedére keltezhető.