Leírás
A Tuttomondo Keith Haring hatalmas falfestménye Pisában, a pályaudvar közelében, a Sant'Antonio Abate-templom plébániaházának falán. Nagyjából 180 négyzetméteres, tíz méter magas és tizennyolc méter széles: harminc színes, egymásba kapcsolódó figura tölti ki.
Haring 1989 júniusában néhány nap alatt festette meg, diákok és mesteremberek segítségével. Ez az utolsó köztéri alkotása 1990-ben bekövetkezett halála előtt, és az egyetlen, amelyet tartósnak szánt. A címet ő maga választotta, és olaszul adta, ami ritkaságnak számít a művei között.
Minden egy New York-i találkozással kezdődött. Haring megismerkedett egy firenzei diákkal, Piergiorgio Castellanival, aki meghívta Toszkánába. Pisában kedve támadt egy falat megfesteni: az egyetlen szabad felület a bombázásokban félig lerombolt Sant'Antonio-kolostor fala volt.
A falfestmény a békéről és a harmóniáról szól. Középen négy, derékban összekapcsolódó emberke formázza a pisai keresztet. Jobbra fent két, ollóként összekapcsolódó emberi alak kettévág egy kígyót: a jó legyőzi a rosszat.
Feljebb egy férfi delfint visz a vállán, balra pedig egy kutya, egy majom és egy madár látható: ezek a természettel való köteléket jelképezik. Egy nő a gyermekével, valamint egy férfi, akinek a feje helyén televízió van, a természetes életet és az annak ritmusát megváltoztató technológiát mutatja.
Két pár sziámi ikret is felfedezhetsz, talán figyelmeztetésként a nukleáris katasztrófák ellen, bal felül pedig egy matrjoskára emlékeztető sárga alakot, amely arra emlékeztet, hogy jogokban és kötelességekben mindenki egyenlő.
Alul, az utca szintjén egy kis sárga emberke sétál: ő a járókelő vagy a turista, aki egy pillanatra megáll a mű előtt, mielőtt továbbindulna a torony felé.
A falfestményt 2011-ben a Haring Alapítvány megtisztíttatta, ugyanazzal a céggel, amely 1989-ben a festéket adományozta. 2012-ben pedig egy védőbevonat lelassította a színek öregedését.
Haring 1989 júniusában néhány nap alatt festette meg, diákok és mesteremberek segítségével. Ez az utolsó köztéri alkotása 1990-ben bekövetkezett halála előtt, és az egyetlen, amelyet tartósnak szánt. A címet ő maga választotta, és olaszul adta, ami ritkaságnak számít a művei között.
Minden egy New York-i találkozással kezdődött. Haring megismerkedett egy firenzei diákkal, Piergiorgio Castellanival, aki meghívta Toszkánába. Pisában kedve támadt egy falat megfesteni: az egyetlen szabad felület a bombázásokban félig lerombolt Sant'Antonio-kolostor fala volt.
A falfestmény a békéről és a harmóniáról szól. Középen négy, derékban összekapcsolódó emberke formázza a pisai keresztet. Jobbra fent két, ollóként összekapcsolódó emberi alak kettévág egy kígyót: a jó legyőzi a rosszat.
Feljebb egy férfi delfint visz a vállán, balra pedig egy kutya, egy majom és egy madár látható: ezek a természettel való köteléket jelképezik. Egy nő a gyermekével, valamint egy férfi, akinek a feje helyén televízió van, a természetes életet és az annak ritmusát megváltoztató technológiát mutatja.
Két pár sziámi ikret is felfedezhetsz, talán figyelmeztetésként a nukleáris katasztrófák ellen, bal felül pedig egy matrjoskára emlékeztető sárga alakot, amely arra emlékeztet, hogy jogokban és kötelességekben mindenki egyenlő.
Alul, az utca szintjén egy kis sárga emberke sétál: ő a járókelő vagy a turista, aki egy pillanatra megáll a mű előtt, mielőtt továbbindulna a torony felé.
A falfestményt 2011-ben a Haring Alapítvány megtisztíttatta, ugyanazzal a céggel, amely 1989-ben a festéket adományozta. 2012-ben pedig egy védőbevonat lelassította a színek öregedését.